A spanyol, aki büszke, hogy Magyarországért harcol – interjú

A hosszú ideje sérült Máthé Dominikot leszámítva a kinevezése óta talán most fordul elő először, hogy teljes csapattal vághat neki egy világeseménynek. Ebből a szempontból mennyire lesz más ez a világbajnokság?

Röviden válaszolva: teljesen más lesz. Jól emlékszem, hogy néhány éve, a részben hazai Eb-re készülve alig tudtunk edzeni, rengeteg problémával küzdöttünk, ráadásul majdnem lemaradtam a tornáról, mert a rajt előtt lebetegedtem, koronavírusos lettem. Ehhez képest most ideális körülmények között, Dominikot leszámítva pedig a teljes kerettel gyakorolhattunk, így tényleg nincs okom a panaszra. Habár lépésről lépésre, meccsről meccsre haladunk, de jelenleg tényleg azt érzem, hogy készen állunk, és csak rajtunk múlik, milyen eredményt érünk el a világbajnokságon. Azt ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a sportban, így a kézilabdában is bármi megtörténhet, de az alapvető célkitűzésünket, a negyeddöntőbe kerülést, mindenképpen teljesíteni szeretnénk. Nincs bajom azzal sem, hogy Oslóról, illetve az elődöntőről álmodozunk, de először jussunk be a legjobb nyolcba, ami azért nem lesz egy fáklyás menet. 

Tehát nyomásként éli meg, hogy a legjobb nyolc közé várják a magyar válogatottat?

Nem, dehogy, sőt valahol örülök, hogy egyértelmű célokkal utazunk ki Varasdra. Persze, ennek ellenére bármi megtörténhet a vb-n, de attól még eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha bejutnánk az elődöntőbe. A tavalyi Európa-bajnokság óta sokat fejlődtünk, tapasztaltabbak, rutinosabbak lettünk, az előrelépést tényleg az jelentené most, ha éremért játszhatnánk. Egy biztos, elszántak vagyunk, hogy valóra váltsuk az álmainkat. 

Chema Rodríguez is megváltozott az évek során?

Igen, edzőként mindenképpen, de egy valami nem változott: ugyanaz az ember maradtam, aki voltam. A játékosokhoz is ugyanúgy viszonyulok, továbbra is szoros a kapcsolatom velük, sőt talán szorosabb is, mint régen. Korábban sokat agyaltam azon, hogy meglepjük az ellenfeleket, mindig valami újításon járt az eszem, később azonban rájöttem, hogy ez nem mindig célravezető. Az együtt töltött idő rövidsége miatt többre megyünk azzal, ha az erényeinket tökéletesítjük. Persze, ha srácokat megkérdezi, lehet azt mondják, mindig valami újat kell tanulniuk, begyakorolniuk. 

Azt mindenki tudja rólam, hogy érzelmes vagyok, ez az olimpia utáni nyilatkozatomból is kiderült. Nincs mit szégyelnem, érző ember vagyok, akinek vannak rossz és jó napjai. De ez a csapattagokra is igaz, nem szeretem, ha a szőnyeg alá seperjük a problémákat, az a jó, ha kibeszéljük azokat, amik bántanak minket. Részben azért működik jól a kémia közöttünk, mert őszinték vagyunk egymással. 

A lényeg egyébként, hogy élvezzük, amit csinálunk, a többi úgyis jön magától.

Visszatérve a meglepő húzásokra, a szerbek elleni felkészülési mérkőzések után elhangzott, hogy Chema mindig kitalál valami újat...

Talán egy kicsit kilógunk a mezőnyből, mivel mi elsősorban nem az egy az egy elleni párharcokra helyezzük a hangsúlyt. Emiatt több taktikai elemet, variációt alkalmazunk a hatvan perc során, és tulajdonképpen ilyen értelemben akkor nyúlunk bele egy összecsapásba, amikor akarunk. Szerencsére ugyanazzal a garnitúrával dolgozhatunk már egy ideje, a szakmai stábbal kiismertük őket, és állíthatom, olyan a csapat, mint egy üres vászon, amelyre bármit felfesthetünk. 

Egykor a hét a hat, és a hét az öt elleni játék is új volt a részünkről, de azt is jól betanultuk, már senki sem kapja fel a fejét, amikor előhúzzuk ezt a megoldást a zsákból. 

Sokszor elmondja, hogy minden tornán az első találkozó a legfontosabb. Miért?

Mert az elején sok minden kiderülhet, például az is, hogy mi várható a folytatásban. Amióta kineveztek szövetségi kapitánynak, a legtöbbet a nyitó meccsekre készülünk. Ennek az az oka, hogy amikor megérkezünk egy világversenyre, már alig kell beszélnem a játékosokkal, hiszen addigra már mindenki tudja a dolgát. 

Korábban majdnem két órán keresztül gyakoroltunk bizonyos játékelemeket, mostanra viszont egy óra-egy óra tizenöt perc is elég ahhoz, hogy a fiúk elsajátítsák azokat a dolgokat, amiket kérünk tőlük. 

Ezúttal mennyire tervezi rotálni a csapatot? 

Azt gondolom, hogy van elég minőség a keretben, majdnem minden posztra két, azonos képességű játékos jut. Nem sok különbséget érzek az úgynevezett első és második csapat között, talán csak a tapasztalatban van eltérés. És akkor felmerül a kérdés: hogyan és mikor szerezzenek rutint a fiatal játékosok? A tavalyi Európa-bajnokság is bebizonyította, hogy számíthatunk rájuk: 

• Fazekas Gergőre, 
• Ilic Zoranra, 
• Imre Bencére és 
• Palasics Kristófra. 
• De a sarkukban már ott vannak a Krakovszki testvérek is, 

szóval nem aggódom a jövőt illetően. 

Persze, a korelnök Mikler Rolitól már senki sem veheti el a rekordját, de előbb-utóbb ő is el fog búcsúzni a címeres meztől, ahogy Lékai Máté, Ancsin Gábor vagy akár Sipos Adrián is túl van már a pályafutása hajnalán. Ők is emlékeznek arra, milyen volt, amikor zöldfülűnek számítottak a klubcsapatukban vagy a válogatottban. 

Néha elfelejtjük, hogy amint az életben, úgy a pályán is sokat számít, ha valakinek mindössze huszonegy, huszonkét, huszonhárom év élettapasztalata van. Türelemmel kell viseltetni irántuk, mert a teljesítményükben lehetnek kilengések, nem szabad elhamarkodottan ítélkezni az esetükben. Ők jelentik a jövőt. 

A magyar férfi kézilabda-válogatott kerete
Kapusok: Mikler Roland (Szeged), Bartucz László (Tatabánya), Palasics Kristóf (Benfica, portugál)
Jobbszélsők: Imre Bence (THW Kiel, német), Krakovszki Zsolt (Wetzlar, német), Rodríguez Pedro (Tatabánya)
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (FTC), Ilic Zoran (Hamburg, német), Ónodi-Jánoskúti Máté (FTC)
Irányítók: Lékai Máté (FTC), Fazekas Gergő (Wisla Plock, lengyel), Hanusz Egon (Benfica, portugál)
Beállók: Bánhidi Bence (Szeged), Rosta Miklós (Dinamo Bucuresti, román), Sipos Adrián (Melsungen, német)
Balátlövők: Bodó Richárd (Szeged), Ligetvári Patrik (Veszprém), Szita Zoltán (Wisla Plock, lengyel)
Balszélsők: Bóka Bendegúz (Balatonfüred), Krakovszki Bence (Tatabánya)
Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez

Férfi kézilabda-világbajnokság (január 14.–február 2., Horvátország, Dánia, Norvégia)
Csoportbeosztás
A-csoport (Herning): Németország, Csehország, Lengyelország, Svájc
B-csoport (Herning): Dánia, Olaszország, Algéria, Tunézia
C-csoport (Porec): Franciaország, Ausztria, Katar, Kuvait 
D-csoport (Varasd): Magyarország, Hollandia, Észak-Macedónia, Guinea 
E-csoport (Oslo): Norvégia, Portugália, Brazília, Amerikai Egyesült Államok
F-csoport (Oslo): Svédország, Spanyolország, Japán, Chile
G-csoport (Zágráb): Szlovénia, Izland, Kuba, Zöld-foki köztársaság 
H-csoport (Zágráb): Egyiptom, Horvátország, Argentína, Bahrein
A csoportok első 3-3 helyezettje jut a középdöntőbe.

A D-csoport programja (Varasd)
Január 15., szerda
18.00: Hollandia–Guinea
20.30: Magyarország–Észak-Macedónia
Január 17., péntek
18.00: Hollandia–Észak-Macedónia
20.30: Guinea–Magyarország
Január 19., vasárnap
18.00: Észak-Macedónia–Guinea
20.30: Magyarország–Hollandia

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt